§

Az állategészségügyhöz kapcsolódó jogszabályok, szabályzatok

1995. évi XCIV. törvény indokolása
a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magánállatorvosi tevékenység gyakorlásáról

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A törvényjavaslat szervesen illeszkedik abba az agrár-szakmai jogalkotási folyamatba, amelynek részeként a szakmai szabályokat, az agrár-igazgatás szervezeti struktúráját, valamint azok feladatait törvényi szinten szabályozzák, ezzel is elősegítve azok hosszú távú alkalmazását.
Azt követően, hogy a Polgári Törvénykönyv kiegészítése után lehetővé vált köztestületek megalakulása, a Magyar Állatorvosi Kamara - a Magyar Agrárkamara és a hegyközségek után - már a harmadik olyan köztestület, amely demokratikus körülmények között, alulról szerveződve ellát mind általános szakmai érdekképviseleti, mind pedig a szakmai önigazgatás keretében közigazgatási feladatokat. A modern európai, polgári közigazgatási elvekkel, valamint hazai hagyományokkal csak az lehet összhangban, hogy a totális állami irányítási módszerek helyett, bizonyos közigazgatási feladatok ellátását szakmai önszerveződések vegyenek át az államtól.
Mindezekre is tekintettel, a benyújtott törvényjavaslat célja, hogy a Magyar Állatorvosi Kamarát, mint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény hatálya alá nem tartozó, általános szakmai érdekképviseleti és közfeladatokat is ellátó köztestületet létrehozza, meghatározza annak feladatait és törvényes kereteket biztosítson az állategészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlásához.
A Magyar Állatorvosi Kamara létrehozásának célja az, hogy az állatorvosok önkormányzati elveken alapuló és köztestületi formában működő szakmai szervezete bekapcsolódjon az állategészségügyi feladatok ellátásába, szervezze és intézze az állatorvosi tevékenység gyakorlásával összefüggő egyes közfeladatokat, valamint, hogy szakmai támogatást nyújtson az állatorvosok számára.
A Magyar Állatorvosi Kamara tehát kettős feladatkört lát el:
Államtól átvett közigazgatási, illetve más szakmai feladatként részt vesz bizonyos járványvédelemmel összefüggő szervezési feladatokban, elvégzi a magánállatorvosok regisztrálását, megalkotja az általános szakmai és etikai szabályokat.
A kamara általános szakmai érdekképviseleti funkciójának betöltését jelenti többek között az, hogy részt vesz az állatorvosok szakmai tevékenységét érintő jogalkotásban, valamint az állatorvos képzés, szakképzés, szakmai továbbképzés követelmény-szintjének kialakításában.
A javaslat általában a kamarai tagság feltételeit határozza meg, ami azt is jelenti, hogy az az állatorvos, aki ezeknek a feltételeknek megfelel, saját elhatározásából kérheti felvételét a kamarába. Ebben a körben tehát nincs jelentősége annak, hogy az állatorvost közszolgálati jogviszony keretében foglalkoztatják vagy sem. A közszolgálati jogviszonynak legfeljebb az egyes tisztségekre történő választás korlátozásánál, valamint az állategészségügyi szolgáltató tevékenység végzésénél van jelentősége.
Ezen túlmenően azonban a törvény kimondja azt is, hogy állategészségügyi szolgáltató tevékenységet csak kamara tagjaként lehet folytatni. Amennyiben az állatorvos ilyen tevékenységet kíván folytatni, a tagsági viszony létesítése kötelező. A kamarai tagsági viszony e körben való kötelezővé tétele alkotmányos állampolgári jogokat nem sért, nem sorolható a vállalkozás jogát, a gazdasági verseny szabadságát sértő rendelkezések közé. Mint az Alkotmánybíróság a 22/1994. (IV. 16.) AB számú határozatában megállapította: "törvény közjogi feladat ellátására, közérdekű tevékenység folytatására alkotmányosan indokolt módon hozhat létre köztestületet, szakmai kamarát és írhatja elő a kötelező köztestületi tagságot. A köztestületként létrehozott szervezet nem az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező szakmai kamarai tagság pedig nem sérti az egyesülési szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát."
A kamara szervezeti felépítésének kialakítása demokratikus módon, az alulról felfelé történő kiépítés elveit követi.
A kamara törvényben írt feladatait részben a megyei alapon szerveződő területi szervei, részben az országos szervezete gyakorolja. Az egyes szervek által ellátandó feladatokat, valamint azok egymás közti kapcsolatrendszerét részben a javaslat tartalmazza, részben a megalkotandó alapszabály fogja rendezni. Mindez elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy az egyes szintek között harmonikus együttműködési rendszer alakuljon ki, amely előfeltétele a kamarai feladatok zökkenőmentes ellátásának.
A Magyar Állatorvosi Kamara jogalanyiságát a területi szervezetek valamint az országos szervezet jogalanyisága testesíti meg, melyek összekapcsolódását a képviseleti elven felépülő szerveződési modell biztosítja.
A javaslat átmeneti és záró rendelkezéseiben (X. Fejezet) olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket egyébként az alapszabályban kellene szabályozni. Tekintettel arra, hogy megalakuláskor a kamarának elfogadott alapszabálya még nincs, kisegítő, egyszeri - a megalakulás időtartamára szóló - rendelkezéseket kellett a javaslatba beilleszteni.
A javaslat második része az állategészségügyi szolgáltató tevékenység szakmai szabályait tartalmazza. Tekintettel arra, hogy ezek a rendelkezések tartalmukban szorosan kapcsolódnak a kamarai feladatokhoz, feltétlenül indokolt volt, hogy a kamarára vonatkozó szervezeti szabályokat az állategészségügyi szolgáltató tevékenység szakmai szabályaival együtt tartalmazza a javaslat.
A javaslat meghatározza mind a magánállatorvos jogait, mind pedig a kötelezettségeit.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-2. §-hoz
A javaslat 1-2. §-ai rendezik a Magyar Állatorvosi Kamara jogi státusát. Ezek szerint a kamara az állatorvosok önkormányzattal rendelkező, közfeladatokat és általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete.
A javaslat a kamara struktúráját két szinten határozza meg: a megyei (fővárosi) szint a kamara területi szerve, a másik szint pedig az országos szervezete.
A kamara területi szervezetei, valamint országos szervezete jogi személyiséggel, tehát önálló jogalanyisággal rendelkeznek, ami az önállóság jogi hátterét is biztosítja.
A javaslat 2. §-a kimondja, hogy a kamara alapszabály szerint működik. Ez azt jelenti, hogy a kamarának egy alapszabálya van, amely az országos szervezetre és a területi szervezetekre vonatkozóan tartalmazza mindazokat a szabályokat, amelyeket a törvény kötelezően előír, valamint azokat, amelyeket az érintettek az alapszabályba fel kívánnak venni.
A 3. §-hoz
A javaslat 3. §-a tartalmazza egyrészt a kamara által ellátandó szakmai, önigazgatási, másrészt az általános szakmai érdekképviseleti jogkörből eredő feladatokat.
A kamara általános szakmai érdekképviseleti feladatokat is ellát. Ezt fejezi ki a javaslat 3. § (1) bekezdésének a) és b) pontja. Ezek szerint a kamara az állatorvosi hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben képviseli és védi az állatorvosi kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak általános szakmai érdekeit, valamint a magánállatorvosok hivatásukból eredő jogait. A kamara ezen túlmenően véleményezési joggal rendelkezik az állatorvosok szakmai tevékenységét érintő jogalkotás, bizonyos, a törvényben meghatározott képzési feltételek kialakítása során, az állatorvosi tevékenység végzéséhez szükséges hatósági engedélyek kiadásánál, valamint a külföldön szerzett állatorvosi diploma honosításával kapcsolatban.
A szakmai önigazgatási feladatok közül első helyen kell kiemelni, hogy a kamara szervezési intézkedésekkel lényegében felvállalja, hogy az ország egész területén az állattartók állatainak a folyamatos állategészségügyi ellátása biztosított legyen és egyidejűleg részt vállal járványveszély esetén a közcélú igénybevétellel kapcsolatos szervezési feladatok ellátásában. Ez nemcsak az állattartók számára jelent előnyt, hanem alapvető jelentőségű az ország járványügyi helyzetének stabilizálásában. E járványügyi helyzet színvonala az ország számára - azon túl, hogy az Európai Unióhoz való esetleges csatlakozásunk egyik fontos előfeltétele - gazdasági előnnyel is jár. Bizonytalan járványvédelemmel rendelkező országból származó állati termékek értékesítése, vagy lehetetlen, vagy komoly nehézségekbe ütközik.
Szintén kiemelendő önigazgatási feladata a kamarának a szakmai irányelveknek, valamint az állatorvos-etikai szabályoknak a kidolgozása. Ezek az előírások összességükben az állatorvosi tevékenység magas szintű gyakorlását hivatottak elősegíteni. Utalni kell arra, hogy a szakmai, illetve az állatorvos-etikai szabályok megsértése etikai eljárást vonhat maga után és súlyosabb esetben akár a kamarából való kizárást is eredményezheti.
Az az állatorvos pedig, akit a kamarából kizártak, a javaslat rendelkezései folytán legálisan állategészségügyi szolgáltató tevékenységet nem folytathat.
A kamara számára fontos feladatként jelentkezik a magánállatorvosok szakmai továbbképzésének szervezése, ideértve a kötelező szakmai továbbképzésen való részvétel feltételeinek a meghatározását is. E feltételek teljesítésének annyiban van jelentőségük, hogy hiányuk egyben a tagsági viszonyt is érintő következményekkel járhat [lásd: javaslat 19. § (1) bekezdés d) pont], vagy az állategészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlására jogosító igazolvány legfeljebb hat hónapi időtartamra bevonható [lásd: javaslat 19. § (4) bekezdése]. Ezek az intézkedési jogosultságok összhangban vannak a javaslat 3. § (1) bekezdés a) pontjával, miszerint a javaslat a kamara feladatává teszi többek között az állatorvosi kar tekintélyének növelését is. A kamara azokkal az állatorvosokkal szemben, akik bizonyos szakmai színvonalat nem érnek el, illetőleg azt nem tartják fenn, igazgatási intézkedéseket is jogosult tenni. A javaslatban szereplő kamarai struktúra pedig az e kérdésekben való állásfoglalást a legilletékesebbekre, a kamarai tagokra, illetve választott tisztségviselőikre, testületi szervekre bízza.
A javaslat 3. §-ának (2) bekezdése tartalmazza az állategészségügyi szolgáltató tevékenység fogalom-meghatározását. Ennek több oldalról is jelentősége van.
A definíció egyrészt különbséget tesz aközött, hogy az állat gyógyítása és egyéb, az állaton végzett tevékenységek az állattartó megrendelésére és jellemzően ellenérték fejében történnek, másrészt aközött, hogy az állatokon állategészségügyi gyógyító, megelőző beavatkozást a járványügyi tevékenység vagy sürgősségi ellátás keretében végeznek.
Az állategészségügyi szolgáltató tevékenységet a javaslat szerint csak olyan magánállatorvos végezheti, aki tagja a kamarának és rendelkezik e tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal. Minden egyéb esetben a beavatkozás a hatósági állatorvos feladata.
Ennyiben tehát a javaslat jelentős előrelépést tartalmaz abban a tekintetben is, hogy a személyi feltételek vonatkozásában szétválasztja egymástól a hatósági és a szolgáltató feladatokat. Teszi ezt mindazért, mert hosszú távon az államháztartási reform részeként is egyértelműen állami feladatként kell megfogalmazni a járványvédelmi feladatok ellátását, és ehhez a szükséges anyagi forrásokat - figyelemmel az ország anyagi teherviselő képességére is - biztosítani kell. Összeférhetetlenségi okok miatt sem járható út, hogy a hatóság a megfelelő szintű szakmai munka elemi feltételeihez szükséges pénzügyi forrásokat olyan vállalkozási tevékenységekkel biztosítsa, amelyek hatósági feladatainak pártatlan ellátásával összeférhetetlenek (pl. tulajdoni részesedéssel rendelkezzen olyan szervezetben, amelyet hatósági jogkörében ellenőriz).
A 4. §-hoz
A javaslat a kamara egyik igazgatási feladatává teszi, hogy tagjairól névjegyzéket vezessen és azokról statisztikai adatokat szolgáltasson.
A javaslat - az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel összhangban - részletesen meghatározza, hogy a kamara tagjainál milyen adatok vehetők nyilvántartásba, illetőleg, hogy ezen adatok közül melyek hozhatók nyilvánosságra és melyek adhatók át más szervnek.
A 4. § (2) bekezdése értelmében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben a kamarának közzé kell tennie minden magánállatorvosról a következő adatokat:
a) családi neve és utóneve;
b) egyetemi diplomájának száma és kelte;
c) székhelye, működési területe, szakmai működési köre;
d) az állategészségügyi szolgáltató tevékenysége megkezdésének, szünetelésének, megszűnésének időpontja.
Az említett rendelkezés törvénybe iktatását az állattartók szabad állatorvos választási joga, valamint az állatorvosi tevékenységbe vetett közbizalom erősítése tette indokolttá. A d) pont szerinti esetben pedig csak a tény hozható nyilvánosságra, míg annak oka - személyiségi jogi védelem miatt - nem.
A kamara a törvény erejénél fogva köteles a magánállatorvos székhelyében, működési körzetében, valamint szakmai működési körében beállott változásokról a magánállatorvos székhelye szerinti állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomást, valamint a települési önkormányzat jegyzőjét értesíteni.
Az 5-9. §-hoz
A javaslat értelmében a kamara a megyei kamarák, valamint a fővárosi kamara összessége. Az 5-9. §-ban foglaltak tartalmazzák a megyei (fővárosi) kamarák önkormányzatiságának szervezeti garanciáit. Ezek szerint a megyében és a fővárosban képviseleti, ügyintéző szervekkel, valamint önálló költségvetéssel rendelkező területi szervezet működik.
A területi szervezet legfőbb képviseleti szerve a területi közgyűlés, amely - ha azt a területi szervezet tagjainak száma indokolja - küldöttgyűlés formájában is megszervezhető.
A kamara területi szerve azért is tekintendő a kamarai szerveződés alapegységének, mivel nyilvántartott tagsággal is csak e szervezet rendelkezik. Az országos szervezet már képviseleti alapon működik.
A kamarai tagság érdekérvényesítési lehetőségét szolgálják a határozatképességre vonatkozó szabályok. Tekintettel arra, hogy a kamara közfeladatokat is ellát, a javaslat a megismételt közgyűlésre vonatkozó szabályozás módjával a területi szervezet folyamatos működését kívánja biztosítani. A javaslat ugyanis abból indul ki, hogy a kamarai tagok átérzik a kamarai tagságból eredő kötelezettségeik teljesítésének szükségességét; ideértve az önkormányzatiságból eredő jogok (közgyűlésen való részvétel) aktív gyakorlását.
A területi szervezet belső tagozódása a következő:
a) vezetőség,
b) etikai bizottság.
A vezetőség titkosan megválasztott tagjai: az elnök, az alelnök, a titkár és az alapszabályban meghatározott számú vezetőségi tag.
A területi szervezetet - fő szabályként - az elnök, akadályoztatása esetén az alelnök képviseli. A titkár az alapszabályban meghatározott feladatokat látja el.
A területi közgyűlés az alapszabályban meghatározott számú, de legalább három tagból álló etikai bizottságot választ. E bizottság legfőbb feladata, hogy a területi szervezet hatáskörébe utalt etikai ügyekben eljárjon.
A területi szervezet hatáskörében a javaslat már nem tartalmazza azt, hogy saját hatáskörében további szerveket hozzon létre. Ezt a lehetőséget csak az egységes alapszabály teremtheti meg. Ennek indoka az, hogy biztosítani kell a kamara belső tagozódásának egységességét. Nem lenne ugyanis célszerű, hogy koordinálatlanság miatt megyénként eltérő szervezeti konstrukciók alakuljanak ki.
A 10-13. §-hoz
A javaslat a kamara működése szempontjából meghatározónak az országos szervezetet tekinti. A javaslat ezt azzal kívánja biztosítani, hogy a kamarai tagság számára legfontosabb dokumentumok, úgy mint a szakmai irányelvek, valamint az általános állatorvos-etikai szabályok elfogadását az országos szervezet legfőbb döntést hozó szervére, a küldöttközgyűlésre bízza.
A kamarai tagok az országos szervezetben az általuk választott küldötteken keresztül gyakorolják az önkormányzatiságból eredő jogaikat. A javaslat szerint minden megkezdett ötven kamarai tag után egy-egy küldöttet választhatnak a területi szervezet tagjai, akik négy évig képviselik a területi szervezet tagságának az érdekeit. A javaslat értelmében e rendelkezésektől az alapszabály eltérhet. Lehetnek ugyanis olyan megyék, ahol pl. az ott dolgozó állatorvosok száma miatt indokolt lehet az ötven fős létszámhatárt akár csökkenteni, akár növelni. Így küszöbölve ki az esetleges aránytalanságokat.
Az országos szervezet az ellátandó feladatok jellege szerint három szintből áll.
A kamara, illetve a kamarai tagság számára stratégiai jelentőségű kérdések a küldöttközgyűlés hatáskörébe tartoznak.
Az operatív jellegű, de első sorban nem végrehajtási típusú döntések meghozatala az elnökség hatáskörébe tartozik. Ezek közül is figyelmet érdemel a tagsági viszonyt érintő intézkedési jogosultsága. Ezt a megoldást garanciális okok miatt választotta a javaslat. Mindenképpen testületi szintű döntés szükséges minden olyan kérdésben, ami a tagsági jogok és ezen keresztül a hivatás gyakorlásának jogát érinti.
A javaslat értelmében lehetőség van arra is, hogy a küldöttközgyűlés az egyébként elnökségi hatáskörbe tartozó kérdésekben akár a döntést magához vonja, akár azok gyakorlásához kötelezően képviselendő szempontokat határozzon meg. Ez különösen fontos szabályozási vagy stratégiai jellegű szakmai állásfoglalások kialakításánál bírhat jelentőséggel.
A javaslat értelmében az etikai, valamint az egyéb ellenőrzési feladatokkal külön-külön bizottság foglalkozna.
Az etikai bizottság kettős feladatot lát el. Egyrészt elbírálja a területi szervezet etikai ügyben hozott határozatai elleni jogorvoslati kérelmeket, másrészt javaslatot tesz az állatorvos-etikai szabályokra.
A felügyelő bizottság mind az országos, mind a területi szerveknél ellenőrzi a kamara törvényes működésére, gazdálkodására, valamint pénzügyi-számviteli rendjére vonatkozó jogszabályok, illetőleg belső szabályok érvényesülését. Az ellenőrzések hatékonyságát segíti elő a javaslatnak az a rendelkezése, miszerint a felügyelő bizottság munkáját minden érintettnek a szükséges tájékoztatások, információk megadásával is támogatnia kell.
A 14-16. §-hoz
A javaslat a kamara tisztségviselőinek és tagjainak megválasztására és visszahívására tartalmaz alapvetően technikai jellegű és kisegítő intézkedéseket. A választási szabályok annyiban tekinthetők diszpozitívnak, hogy a javaslat megengedi azoktól az alapszabályban való eltérést. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben az alapszabály az érintett kérdéseket nem szabályozza, akkor a javaslatban szereplő rendelkezéseket kell alkalmazni.
A javaslat részletesen foglalkozik az összeférhetetlenségi szabályokkal. El kell ugyanis kerülni, hogy olyan függőségi rendszerek alakuljanak ki a kamarán belül, ami a kamara eredeti céljainak megvalósulását esetleg veszélyeztetné. A kamara működésének demokratizmusát jelenti az a szabály is, ami a többes tisztség vállalását, valamint az újraválasztások számát korlátozza.
Amennyiben a választott tisztségviselővel szemben a megválasztását követően merül fel az összeférhetetlenségi ok és az érintett önként nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy megszüntesse az összeférhetetlenséget, a javaslat ebben az esetben lehetővé teszi a tisztségviselő visszahívását.
Mivel az összeférhetetlenségi ok fennállása ténykérdés, a javaslat pedig ezek kezelésére megfelelő eljárási rendet állít fel, ezért az összeférhetetlenség tárgyában hozott határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs.
A javaslat 16. §-ában felsorolt esetekben a megbízatás a törvény erejénél fogva szűnik meg, így arról - az összeférhetetlenség esetét kivéve - külön határozatot nem kell hozni.
A javaslat a kamarai tisztség visszahívással való megszüntetését csak összeférhetetlenségi ok miatt teszi lehetővé. Egy szervezet demokratikus működéséhez hozzátartozik, hogy annak vezetői a visszahívás lehetőségén keresztül pártatlan döntéseikben ne legyenek befolyásolhatók.
A 17. §-hoz
A kamara szakmai, hivatásrendi köztestületi jellegét tükrözik a javaslatnak a kamarai tagsági viszonyra vonatkozó szabályai. A szakmai, hivatásrendi jelleg abban nyilvánul meg, hogy a tagsági viszony létesítésének előfeltétele, hogy a kérelmező állatorvosi diplomával rendelkezzen. A javaslat ezen túlmenően további feltételeket is megállapít [lásd: 17. § (1) bekezdés]. A köztestületi jelleg pedig abban nyilvánul meg, hogy amennyiben az állatorvos a kamarai tagság létesítéséhez előírt törvényes feltételeknek megfelel, úgy kötelező őt tagként a kamarába felvenni. Ez lényeges különbség az 1989. évi II. törvény alapján megalakult társadalmi szervezetekkel (egyesülettel) szemben, melyeknél a tagfelvétel az érintett szervezet mérlegelésétől is függhet.
A tagfelvétel a javaslat szerint három esetben utasítható vissza. Egyrészt akkor, amikor a jelentkező nem felel meg a kamarai tagság létesítési feltételeinek, másrészt akkor ha a jelentkezővel szemben olyan kifogás merül fel, ami tagsági viszony esetén a tagsági viszony felfüggesztését vagy a kizárást vonná maga után, harmadrészt pedig a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll.
A javaslat nem terjesztheti ugyan ki a kamara intézkedési jogosultságát a nem kamarai tag állatorvosokra, azonban e személyeknek is számolniuk kell azzal, hogy súlyos szakmai vagy etikai szabálysértésük esetén - amennyiben arról a kamara egyébként bármilyen forrásból tudomást szerez - mérlegelheti a tagfelvételt. Ilyen súlyos szakmai, illetőleg etikai szabályszegés lehet például az az eset, amikor a nem kamarai tag állatorvos - bár erre a lehetősége egyébként adott lett volna - nem tett eleget az állat sürgősségi ellátásának vagy járványos megbetegedésről, annak gyanújáról az intézkedésre hivatott szervet nem tájékoztatta. Ez olyan alapvető szakmai-etikai szabály, amelyet az állategészségügyről szóló törvényjavaslat valamennyi állatorvos számára törvényi szinten kötelezővé tesz.
A 18. §-hoz
A javaslat 18. §-a részletesen szabályozza a tagfelvételi eljárást. Fő szabályként az állatorvos székhelye szerint illetékes kamaránál lehet kérni a tagfelvételt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magánállatorvosnak csak egy székhelye lehet. Ettől teljesen független a magánállatorvos működési területe, amely akár több megyére, de az ország egész területére is kiterjedhet.
A javaslat (4)-(5) bekezdése a tagfelvételi eljárás törvényességi garanciáit tartalmazza, amire azért is szükség van, mivel pl. a keresőfoglalkozás gyakorlásának előfeltétele a kamarai tagság.
A tagfelvételt elutasító határozat ellen az országos szervezet elnökségéhez lehet fellebbezni. Végső soron arra is lehetőség van, hogy az elutasító határozatot a bíróság előtt is megtámadják. A bíróság a javaslat értelmében felhatalmazást kap arra, hogy a megtámadott határozatot - a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint - megváltoztathassa. Ebben az esetben a kamarai tagságot a bírósági döntés keletkezteti.
A javaslat értelmében a kamarai felvétel egyben azt is jelenti, hogy a tag bejegyzést nyer a kamarai tagok névjegyzékébe. Általános esetben ez a bejegyzés automatikusan történik. A javaslat azonban lehetővé teszi azt, hogy kizárólag a névjegyzékben feltüntetett adatok helyességének megállapítása iránt az érintett úgy éljen jogorvoslattal, hogy az egyébként ne érintse a kamarai tagsági viszonyt. Erre a személyiségi jogok védelme miatt van szükség, hiszen bizonyos adatok a javaslat szerint nyilvánosságra is kerülnek.
A javaslat fórumrendszere megegyezik a tagfelvételt elutasító döntés fórumrendszerével, ami egyben azt is jelenti, hogy végső soron a bíróság a névjegyzék tartalmát meg is változtathatja.
A 19. §-hoz
A javaslat 19. §-a a tagsági viszony felfüggesztésének eseteit tartalmazza.
A 19. §-ban foglalt esetek alkalmazására döntően akkor kerül sor, ha az állatorvos súlyos szakmai, illetőleg etikai szabályszegést követ el vagy szakmai felkészültsége miatt nem méltó arra, hogy a kamarai tagsági jogokból eredő előnyöket élvezze.
A felfüggesztés az állatorvosi hivatás (állategészségügyi szolgáltató tevékenység) gyakorlását is befolyásolja, hiszen a felfüggesztéssel egyidejűleg a felfüggesztés időtartamára a területi szervezet vezetősége köteles az állategészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlására jogosító igazolványt is bevonni, ami nélkül e tevékenység nem folytatható. A javaslat 4. § (2) bekezdése értelmében a felfüggesztés ténye (nem annak indoka) nyilvánosságra kerül.
A javaslat a tagsági viszony felfüggesztése ellen a külön jogorvoslat lehetőségét nem biztosítja. Erre azért nincs szükség, mivel olyan ténykérdésről van szó, amely vagy az érintett kezdeményezésén vagy pedig a bíróság ítéletén alapul. A szakmai továbbképzésen való részvétel általános feltételeit - ideértve az eredményesség feltételeinek a meghatározását is - az alapszabály tartalmazza. Ez is olyan ténykérdés, ami a külön jogorvoslatot nem teszi indokolttá.
A 20. §-hoz
A javaslat 20. §-a azokat az eseteket szabályozza, amikor a kamarai tagság külön erre irányuló határozat nélkül [lásd: (1) bekezdés a)-b) pontok], vagy az arra feljogosított szerv írásban indokolt határozatával szűnik meg [lásd: (1) bekezdés c)-d) pontok].
A kamarai tagsági viszony megszüntetésére két szerv jogosult:
a) a területi vezetőség a (2) bekezdés szerinti, a tagsági viszony megszűnését eredményező, de az illetékes szerv megítélésétől független esetekben;
b) az illetékes etikai bizottság, az általa lefolytatott etikai eljárás alapján.
A területi vezetőség határozata elleni jogorvoslatra a tagfelvételre vonatkozó jogorvoslati, míg az etikai bizottság határozata elleni jogorvoslatra az ott szabályozottakat kell alkalmazni.
A javaslat külön is rendelkezik a megszűnt tagsági viszony ismételt visszaállításáról. Ezek szerint a tagfelvételt ismételten kezdeményezni kell és ezzel egyidejűleg azt is igazolni kell, hogy a megszűnésre okot adó körülmény már nem áll fenn.
A javaslat (7) bekezdése igen szigorú feltételeket ír elő arra az esetre, amikor az állatorvos tagsági viszonya kizárás etikai büntetés miatt szűnt meg. Ebben az esetben - mivel erre vélhetően súlyos szakmai, illetőleg etikai szabályszegés miatt került sor - fő szabályként a kizárás jogerőre emelkedésétől számított két éven belül az állatorvos tagként nem vehető fel a kamarába. Az alapszabály, illetőleg a területi közgyűlés - az ügyek egyedi kezelése miatt - ettől a törvényi szigorítástól eltérően rendelkezhet; a területi közgyűlés pedig diszkrecionális jogkörében eljárva hozzájárulhat a törvényben írtaknál rövidebb időn belüli tagfelvételhez.
A 21. §-hoz
A javaslat 21. §-a egységes rendszerbe foglalja a kamarai tag jogait és kötelezettségeit. Ezek a gyakorlatban nem térnek el azoktól a jogoktól és kötelezettségektől, amelyek a hasonló feladatot ellátó szervezetek tagjait illetik, illetve terhelik.
A javaslat az egyik tagi jogosítvány részletes szabályozását is tartalmazza. Ezek szerint a tag a kamara bármely jogszabálysértő testületi döntése ellen a bírósághoz fordulhat. Ebben a körben a javaslat különbséget tesz egyéni, illetve kollektív jogsérelem között. Egyéni jogsérelem esetén a sérelmet szenvedett tag a törvényben írt jogorvoslati lehetőségekkel élhet, azaz az illetékes szervekhez, illetve a bírósághoz fellebbezhet.
Úgynevezett kollektív, tehát a tagság szélesebb körét érintő jogsérelem esetén, ami jogszabálysértésből adódik, a javaslat jogvesztő határidőkhöz kötött eljárási rendet vezet be. Feltétlenül indokolt ugyanis, hogy a jogszabálysértés tényét a felügyelő bizottság még perindítás előtt kivizsgálja és szükség szerint intézkedéseket tegyen a jogsértés megszüntetésére. A bírósághoz a tag csak azt követően fordulhat, ha előzetesen a felügyelő bizottság tizenöt napon belül kifejtette álláspontját. A perindításra nyitvaálló harminc napos határidőt a felügyelő bizottság állásfoglalásának kézhezvételétől kell számítani.
A javaslat a kamarai tag jogává teszi, hogy amennyiben a testületi szervek működésük során nem tartják be az alapszabály rendelkezéseit, a felügyelő bizottságnak ezt bejelentse. Ebben az esetben a sérelmet a kamarai szervezetrendszer saját hatáskörében orvosolhatja, azaz ebben a körben a bírósági jogorvoslati lehetőség kizárt. Ez abból az elvből is következik, hogy miután a kamara az önkormányzatiságának rendszerét maga alakítja ki, az általa kialakított rend külső szerv által sem törvényességi felügyeleti jogkörben, sem pedig a kamara ellen kezdeményezett bírósági eljárás keretében nem vitatható.
A kamara törvényességi felügyeletével kapcsolatban felmerült jogvitában a bíróság a polgári perrendtartásnak a közigazgatási perekre vonatkozó szabályait alkalmazza.
A 22-25. §-hoz
A javaslat etikai vétségnek minősíti az állatorvosi foglalkozás szakmai irányelveinek, valamint az állatorvos-etikai szabályoknak a megsértését. E két belső szabályzat a kamara szakmai önkormányzatiságának legfőbb dokumentuma, amelyet a kamara legfőbb képviseleti szerve, az országos küldöttgyűlés fogad el. Ez a biztosítéka annak, hogy az abban foglaltak a legszélesebb szakmai konszenzust tükrözik. Erre tekintettel rendelkezik úgy a javaslat, hogy e két szakmai dokumentumban foglalt rendelkezések megszegése esetén a praktizáló magánállatorvosokkal szemben különböző súlyú szankciókat alkalmaznak, ami a megrovástól egészen a kamarából történő kizárásig terjed.
Az etikai vétséget elkövető állatorvossal szemben a megyei (fővárosi) területi szervek által létrehozott etikai bizottságok folytatják le az eljárást.
A javaslat 22. § (2) bekezdése értelmében az etikai eljárást akkor is le kell folytatni, ha azt maga a tag kéri. Ennek számos indoka lehet. Előfordulhatnak ugyanis olyan esetek, amikor valamelyik kamarai tagot mások alaptalanul a szakmai, illetőleg etikai szabályok megsértésével vádolnak. Ebben az esetben megvan az a törvényes lehetőség, hogy a megvádolt kamarai tag tisztázza magát és ezzel együtt kiküszöbölje a szakmai tekintélyén esett sérelmet.
A javaslat az eljárás megindítását garanciális jellegű határidőhöz köti. Ezek szerint az etikai eljárást csak a cselekmény tudomásra jutásától számított kilencven napon belül lehet megindítani. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A 23. § (3) bekezdésében szabályozott határidőt kizárólag a kamara tagjával szembeni etikai eljárásra kell alkalmazni. Utalni kell ugyanis a javaslat 17. § (4) bekezdésében foglaltakra, ami a nem kamarai tag esetén - két éves elévülési jellegű határidővel - lehetővé teszi a tagfelvételi kérelem elutasítását. Ebben az esetben tehát nem alkalmazható a kamarai tagokat védő kilencven napos határidő.
A javaslat 24.-25. §-ai az etikai eljárás jogorvoslati rendjét határozzák meg. Ebben a körben is biztosított a legmagasabb szintű jogi védelem, ami azt jelenti, hogy a súlyosabb etikai büntetés, a kizárás ellen lehetővé teszi a bírói jogorvoslatot. Az összes többi határozat ellen csak olyan jogorvoslati eszközök vehetők igénybe, amelyek a jogsértések kamarai szervezeten belüli rendezését teszik lehetővé. Ennek indoka az, hogy miután meghatározott időszakra szólnak vagy jelentőségük kisebb súlyú, ezért e büntetések esetében indokolatlannak tűnik az eljárás elhúzódását eredményező jogorvoslati rend kialakítása.
Az előkészítés során felvetődött, hogy a kamara ne csak etikai, hanem fegyelmi jogkörrel és ehhez kapcsolódó szankcionálási lehetőséggel is rendelkezzen. A javaslat végül az egységes etikai eljárás mellett foglal állást. Ennek alapvető indoka, hogy az eljárás és a szankciók jellege, szellemisége tükrözzön egy demokratikus hagyományrendszert, kultúrát.
A 26. §-hoz
A javaslat a kamara állami felügyelete körében a földművelésügyi miniszter részére biztosít törvényességi felügyeleti jogkört. A földművelésügyi minisztert ebben a körben megilletik mindazok a tételesen is felsorolt jogok, amelyek a Magyar Állatorvosi Kamara működésének felügyeletéhez szükségesek.
A 27. §-hoz
A javaslat 27. §-a a kamara önkormányzatiságának anyagi garanciáit tartalmazza.
A kamara működésének költségeit első sorban a tagjai által fizetett tagdíjból fedezi. Ezeket a bevételeket egészítik ki a különböző támogatások és egyéb bevételek.
A kamara bevételeiben fontos szerepet játszik az államtól átvett feladatok ellátásához nyújtott állami támogatás. A javaslat tekintettel az államháztartási reformra, tételesen meghatározza az államtól átvett feladatokat. Ezáltal újabb lépést lehet tenni abba az irányba, hogy a központi költségvetésből a jövőben ne általában a szervezetek fenntartásához nyújtsanak támogatást, hanem egyes konkrét feladatok ellátását finanszírozzák.
A 28-29. §-hoz
A javaslat értelmében az állategészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlásának részben adminisztratív, részben szakmai feltételei vannak.
Az adminisztratív feltételek közül ki kell emelni a kamarai tagsági viszonyt, valamint az állategészségügyi szolgáltató tevékenység végzésére jogosító igazolványt. A kettősség abból ered, hogy a kamarának nemcsak a magánállatorvosok, hanem általában az állatorvosi diplomával rendelkező személyek is tagjai lehetnek. A javaslat értelmében az állategészségügyi szolgáltató tevékenység végzésére jogosító igazolvány kiadásának a kamarai tagság létesítési feltételein túl további szakmai követelményei is vannak, melyeket részletesen a 28. § (2) bekezdése tartalmaz.
A javaslat az állategészségügyi szolgáltató tevékenység végzésénél lényegében csak utal a külön jogszabályok szerinti összeférhetetlenségi szabályokra. A külön törvények ugyanis mind a közszolgálati jogviszonyban állók, mind pedig a polgármesterek esetében részletesen szabályozzák a pozícióval, illetőleg beosztással együttjáró összeférhetetlenségi szabályokat, ezért e helyen elegendő csak utalni ezekre.
Az állategészségügyi szolgáltató tevékenység magánállatorvosként történő gyakorlásának előfeltétele, hogy a magánállatorvos a kamarához bejelentett székhellyel rendelkezzen. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a székhely egyben azt is meghatározza, hogy az állatorvos melyik területi szervezetnek lehet a tagja.
A javaslat különbséget tesz még az ügyeleti, valamint a működési terület között. Az ügyeleti területek kialakítása a kamara egyik, törvényben is megfogalmazott feladata. Az ügyeleti területek kialakítására azért van szükség, mert munkaszüneti napokon is biztosítani kell az állatok folyamatos állategészségügyi ellátását, amit nem csak gazdasági, hanem járványvédelmi indokok is szükségessé tesznek.
A javaslat értelmében a magánállatorvosok működési területe fő szabályként arra a megyére terjed ki, ahol a magánállatorvos székhelye található. Előfordulhatnak azonban olyan speciális ismereteket vagy felszereltséget igénylő állatorvosi szakterületek, amikor feltétlenül indokolt, hogy a magánállatorvos működési területe több megyére vagy az ország egész területére is kiterjedjen. Ebben az esetben a működési terület akkor terjedhet ki több megyére vagy az ország egész területére, ha azzal az illetékes területi szervezetek elnökségei vagy az országos szervezet elnöksége egyetértett.
Az említett rendelkezések valójában korlátozzák az állategészségügyi szolgáltatások területén az abszolút szabad versenyt. A javaslat ezt a korlátozást tudatosan vállalja fel. Az állategészségügyi szolgáltató tevékenység szakmai kontrollját ugyanis minden esetben fenn kell tartani és akár versenyt korlátozó intézkedésekkel is el kell kerülni, hogy az ország egyes vidékei között az állategészségügyi ellátás színvonalában jelentős különbségek merüljenek fel. Mivel a kamara egyik fontos szervezési feladata az ország egész területén a folyamatos állategészségügyi ellátás biztosítása, ezért a kamara számára meg kell teremteni a szükséges jogi eszközöket is annak érdekében, hogy feladatait sikeresen el tudja látni. Minderre tehát az állategészségügyi szolgáltató tevékenységnél a szabályozott piacgazdasági viszonyok kialakítása miatt van szükség.
A magánállatorvos számára a javaslat lehetővé teszi a döntés elleni jogorvoslatot. A területi szervezetek elnökségei által hozott határozat az országos elnökségnél támadható meg. Az országos elnökség határozata pedig (ide értve azt az esetet is, amikor a működési területnek az ország egész területére való kiterjesztéséről határoz) a bíróság előtt megtámadható. A bíróság - a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint - a megtámadott határozatot módosíthatja, ami egyben azt is jelenti, hogy a határozat megállapíthatja a működési területet is.
A 30-32. §-hoz
A javaslat 30-32. §-ai foglalják össze a magánállatorvos jogait, illetve kötelezettségeit.
A magánállatorvos alapvető joga, hogy hivatását működési területén gyakorolja. Az állategészségügyi szolgáltató tevékenység említettek szerinti gyakorlását külön kell választani a 30. § (2) bekezdésében foglalt esettől. Ennek értelmében a magánállatorvos a rendelőjében, szakrendelőjében és állatkórházában jogosult a működési területén kívülről behozott állatokat is gyógyítani. Ez az állategészségügyi törvénynek azzal a rendelkezésével van összefüggésben, hogy az állattartót megilleti a szabad állatorvos választás joga. Ezzel szemben a magánállatorvos számára a 30. § (3) bekezdése biztosítja azt a jogot, hogy a szakmai irányelvek, valamint az állatorvos-etikai szabályok ismeretében szabadon döntsön arról, hogy nyújt-e állategészségügyi ellátást.
A javaslat e kérdésben két korlátozást is tartalmaz, amit a magánállatorvos köteles figyelembe venni. Ezek szerint nem tagadható meg az állategészségügyi szolgáltatás nyújtása, ha arra elsősegélynyújtás illetőleg bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúja miatt van szükség.
Az említetteken túlmenően a javaslat a magánállatorvos számára előírja, hogy az állategészségügyi szolgáltatás visszautasítása esetén az állattartót tájékoztatni kell - kérésére írásban - a legközelebbi szakszerű ellátás lehetőségéről.
A javaslat 31. § (2) bekezdésének b) pontja a magánállatorvos jogi védelmével foglalkozik arra az esetre, amikor hatósági feladatok ellátásában működik közre, melynek szabályait az állategészségügyi törvény tartalmazza. Ezek szerint amennyiben a magánállatorvos hatósági feladatok ellátásában működik közre, ugyanaz a jogi védelem illeti meg, mint egyébként a közfeladatot ellátó hatósági állatorvost.
A magánállatorvos kötelezettségeit a javaslat 32. §-a tételesen felsorolja. Ezek közül a legfontosabb a szakmai, illetőleg az állatorvos-etikai szabályok megtartásának kötelezettsége. Ezen túlmenően a javaslat a kamara, illetőleg a magánállatorvos számára olyan szervezési feladatokat ír elő, ami a folyamatos állategészségügyi ellátáshoz és ezen keresztül a járványveszély megelőzéséhez kapcsolódik.
A 33-42. §-hoz
A javaslat átmeneti és záró rendelkezései a Magyar Állatorvosi Kamara megalakulásáig lényegében az alapszabály tartalmát helyettesítik. Ezt fejezi ki a 33. §-nak az a rendelkezése, miszerint a kamarai küldöttek, valamint a tisztségviselők jelölésére és választására vonatkozó szabályokat a megalakulást követően az alapszabályban kell meghatározni.
A javaslat 34. §-a a megalakulás technikai szabályait tartalmazza.
A megalakuláskor a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás vezetőjének a törvényesség szempontjából fontos feladatai vannak. Az állomás vezetője hívja össze az alakuló közgyűlést és mindaddig ellátja a közgyűlés levezető elnökének a feladatait, amíg az alakuló közgyűlés meg nem választja ezt a személyt.
Az állomás vezetőjének a feladata továbbá az, hogy mint levezető elnök megállapítsa az alakuló közgyűlés határozatképességét. Ennek ugyanis még a levezető elnök megválasztása előtt meg kell történnie. Az alakuló közgyűlésnek először, a határozatképesség megállapításával egyidejűleg igazolnia kell valamennyi állatorvost, aki tagként jelentkezett a kamarába.
A javaslat csak az alakuló közgyűlés határozatképessége szempontjából tartja szükségesnek szabályozni az állomás által nyilvántartott magánállat-orvosok számára való utalást. A 21/1992 (VIII. 3.) FM rendelet szerint ugyanis eddig a praktizáló magánállatorvosokat az állomás vette nyilvántartásba. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy az alakuló közgyűlésen kizárólag csak ezek az állatorvosok vehetnek részt. Közvetve erre utal a javaslat 34. §-ának (3) bekezdése, amikor valamennyi jelentkező számára nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő arról, hogy a kamarai tagság létesítési feltételeinek egyébként megfelel. Mivel a kamarának nem csak magánállatorvos tagjai lehetnek, ezért nem korlátozható a tagfelvétel sem. A nyilatkozattétel az alakuláskor a bizalmi elv érvényesítését jelenti. Ez a nyilatkozat azonban nem pótolja a kamara tagjának azt a kötelezettségét, hogy a javaslat által előírt dokumentumokat a kamarának bemutassa.
A javaslat záró rendelkezéseiben (42. §) azok a határidők kerülnek rögzítésre, amelyek biztosítják többek között az új állategészségügyi törvénnyel való összhangot. A két törvényt ugyanis egymásra is tekintettel úgy kell hatályba léptetni, hogy mire megalakul a Magyar Állatorvosi Kamara, azt követően e szervezet már az új állategészségügyi törvényre is figyelemmel kezdhesse meg működését. A Magyar Állatorvosi Kamara megalakulása és a magánállatorvosok nyilvántartásba vétele várhatóan 1996. június 30. napjáig befejeződik, így ezen időponttól az állatorvosi magángyakorlatról és a magánállatorvosok hatósági tevékenységének szabályozásáról szóló 21/1992. (VIII. 3.) FM rendelet 1996. július 1. napján hatályát veszti.
A megalakulást segíti elő a javaslatnak az a rendelkezése, miszerint az 1989. évi II. törvény alapján működő Magyar Állatorvosi Kamarák Szövetsége, illetőleg annak területi szervei az illetékes szervezet döntése alapján adó- és illetékmentesen ruházhatják át vagyonukat a köztestületi Magyar Állatorvosi Kamarára.
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosítása pedig megteremti az összhangot a két törvény között, figyelemmel arra, hogy az állategészségügyi szolgáltató tevékenység végzésére feljogosító igazolványt a jövőben a kamara adja ki.