A Magyar Állatorvosi Kamara

Fővárosi Szervezete

 
 
Állatorvosi "A, B, C"
 
Az az állattartó, aki különösen a nagyobb városokban figyelmesen járja az utcákat, egyre több helyen látja kiírva, hogy "Állatorvosi Rendelő", vagy "Állatklinika". Sokan ezeket a kifejezéseket nap, mint nap használják, amikor más állattartókkal beszélgetnek, vagy kutyájuk, macskájuk betegségének és gyógyulásának sztoriját mesélik el ismerőseiknek, azonban közülük kevesen vannak olyanok, akik megfelelően tisztában is vannak ezeknek a kifejezéseknek a valódi jelentésével, tartalmával. Úgy gondoljuk, érdemes pár szóban összefoglalni azokat a tudnivalókat, amelyek ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódnak!
Nézzük tehát, mit is jelent az, hogy...
 A) Állatorvosi rendelő
 B) Állatorvosi rendelőintézet
 C) Állatkórház
 D) Állatklinika
 E) Állatorvosi laboratórium
 F) Állatorvosi ügyelet
 G) Állatorvosi címlisták
 H) Vizsgálati módszerek
 I) Gyógykezelési módszerek
 J) Állatgyógyszerek használata

A) Állatorvosi rendelő

 

 

 

Az állatorvosi rendelő az állatorvosi alapellátás legkisebb egysége, amelyet legtöbbször csak egy vagy két állatorvos működtet. A vállalt szolgáltatásokban jelentős eltérések lehetnek a különböző rendelők között, de az alapvető szolgáltatásokat általában mindegyikben biztosítják. Ide sorolhatók a védőoltások beadása, tanácsadás, kisebb belgyógyászati, sebészeti és szülészeti problémák megoldása, a rutinszerű kisebb műtétek (pl. ivartalanítás) elvégzése. A diagnózis felállításához szükséges kiegészítő vizsgálatokat a felszereltségüktől függően vagy saját maguk oldják meg, vagy beutalják a betegeket a jobban felszerelt intézményekbe. A laboratóriumi vizsgálatokhoz a szükséges mintákat maguk veszik le, de azokat erre a célra alakult állatorvosi laboratóriumokban (lásd később) vizsgáltatják meg. Nagyobb településeken, ahol több állatorvosi rendelő is működik, sok rendelőnek van valamilyen saját "specialitása", amiben kicsit "jobbak", mint a többi rendelő. Ennek a specializációnak különlegesebb formája a szakrendelés, amikor az ott dolgozók speciális képzettsége szerint egy-egy szűkebb szakterülettel foglalkoznak elsősorban (pl. fogászat, szemészet, orthopédia, stb.)
A legtöbb rendelő nyitva tartása időszakos, általában délelőtt és délután 2-3 órányi rendelési időt tartanak. Különösen a kisebb rendelők esetében fordul elő, hogy csak délután vannak nyitva, néhány órás időtartamra. A műtéteket, időigényesebb beavatkozásokat általában a két nyitvatartási idő közöttt végzik el. Hétvégeken és ünnepnapokon a legtöbb rendelő zárva tart, vagy csak egy rövidebb időre nyit ki.

 

B) Állatorvosi rendelőintézet

 

 

Az állatorvosi rendelőkhöz képest nagyobb, jobban felszerelt és folyamatosabb nyitva tartással (legtöbbször reggeltől-estig) működő egységek, ahol több (sok esetben 3-4) állatorvos is dolgozik. Az állatorvosi rendelőintézetben már "alapfelszerelés" a jó minőségű felvételek készítését lehetővé tevő röntgenberendezés, vagy az ultrahangkészülék. A legtöbb kiegészítő vizsgálatot helyben el tudják végezni, sok esetben speciális eljárásokat is alkalmazni tudnak. A műtétek közül már nem csak a kisebbeket tudják elvállalni, hanem komolyabb sebészeti beavatkozásokat is meg tudnak oldani (pl. csonttörések, hasi műtétek, plasztikai műtétek, stb). Sok rendelőintézet a hétvégeken is hosszabb időre nyitva tart, néhol akár 24 órás elérhetőséget biztosítanak.

 

C) Állatkórház

 

 

Az állatorvosi rendelőintézetektől annyiban különböznek, hogy az ott megszokott ellátások mellett itt lehetőség van a beteg állatok tartós elhelyezésére, megfigyelésére, több napig tartó ápolására is. Az állatkórházakban akár 6-8 állatorvos is dolgozik, akik között speciálisan képzett szakemberek is vannak, akik az általános ellátás mellett számos állandó, vagy időszakos szakrendelést is tartanak. Szinte majdnem minden szükséges vizsgálatot és műtétet helyben elvégeznek, beleértve a laboratóriumi munkákat is. Az állatkórházak legtöbbje állandóan elérhető, és folyamatosan, éjjel-nappal nyitva tart, de legalább reggeltől-estig felkereshetők. Hétvégén legtöbbször ügyeletet tartanak.

 

D) Állatklinika

 

 

Az állatklinika a jelenleg érvényes szabályozás szerint olyan állatkórház, amely rendszeresen és folyamatosan részt vesz az állatorvosi alapképzésben is.

Az állatklinikán nem csak végzett állatorvosok, hanem állatorvostan-hallgatók is dolgoznak, illetve részt vesznek a betegek ellátásában. A szoros értelemben vett jogi meghatározásnak Magyarországon csak a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Klinikái felelnének meg. Sajnálatos tény azonban, hogy egyéb vonatkozó meghatározások alapján az egyetemi klinikák jelenleg nem minősülnek (nem minősülhetnek) állatkórháznak. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy igazán szabályosan, minden előírásnak megfelelve, jelenleg egyetlen állatorvosi intézményt sem nevezhetünk Magyarországon állatklinikának.


 

E) Állatorvosi laboratórium

 

 

Sok, és nagy értékű műszerrel felszerelt speciális állategészségügyi intézmények, ahol a rendelőkből, rendelőintézetekből beküldött különféle állati mintákat megvizsgálják, majd az elkészült eredményeket visszaküldik a mintavétel helyére. A legtöbb állatorvosi laboratórium naponta begyűjti a mintákat a vele kapcsolatban álló rendelőkből, állatkórházakból, néhány óra alatt elvégzi a szükséges és kért vizsgálatokat, majd telefonon, faxon vagy interneten közli az eredményeket a vizsgálatot kérő intézménnyel, állatorvossal.

 

F) Állatorvosi ügyelet

 

 

Hétköznapokon, amikor minden állatorvosi rendelő nyitva tart, adott esetben nem nehéz állatorvost találni a beteg állatunk ellátásához. Más azonban a helyzet este, éjszaka, vagy hétvégeken. Ilyenkor lehet szükség az állatorvosi ügyelet elérésére. Olyan településeken, nagyobb városokban, ahol több rendelő is van, gyakori, hogy ezek megállapodnak egymással abban, mikor, melyik tart elérhető ügyeletet. Általában folyamatosan vihetők betegek az állatkórházakba és Budapesten az ÁOTK Klinikáira. Külön említést érdemelnek a házhoz történő kiszállást vállaló ügyeletek, amelyeket általában a Magyar Állatorvosi Kamara területi (megyei) szervezetei működtetnek. Vidéken az elérhető állatorvosi ügyeletekről a helyi sajtóban, a polgármesteri hivatalokban, illetve a zárva tartó rendelők hirdetőtábláin (ablakaiban) elhelyezett tájékoztatókból szerezhetünk információkat.

 

G) Állatorvosi címlisták

 

 

Manapság igen közkedveltek azok a legtöbbször díjmentesen terjesztett (sokszor a postaládáinkba bedobott) helyi reklámkiadványok, amelyekben bizonyos szakmák, szolgáltatások művelőit tematikusan, címszavakhoz csatolva sorolják fel. Ezeknek a kis füzeteknek a forgatása sokat segíthet az állatorvosok kiválasztásában és elérésében, mert a legtöbb füzetben jó néhány állatorvos elérhetőségét találhatjuk meg. Újságárusoknál kapható már olyan speciális állategészségügyi címkereső is, amelyben országos listákat találunk nem csak állatorvosokról, hanem a hobbiállatok tartásával összefüggő egyéb szolgáltatásokról, üzletekről is!

 

H) Vizsgálati módszerek

 

 

Az állattartók gyakorta "kifogásolják", hogy a beteg állat vizsgálatakor az állatorvos "csak ránézett" az állatra, és máris mondta a diagnózist. Gyakran találkozunk olyan állattartói "rácsodálkozással" is, amikor a gazdi valami komplikált, látványos beavatkozást vár, de e helyett a betegvizsgálat "csak" megtekintéssel, tapintással, kopogtatással történik. Ebből az apropóból úgy gondoltuk érdemes egy kissé alaposabban áttekinteni, milyen módszerekkel, vizsgálatokkal is születik meg manapság egy diagnózis?

Fizikális vizsgálatok
Fizikális vizsgálatnak azoknak a vizsgáló módszereknek az összességét nevezzük, amikor az állatorvos az állat különböző szerveit, szervrendszereit elsősorban (vagy kizárólag) megtekintéssel, tapintással, hallgatózással, illetőleg egyszerű kézi eszközök igénybe vételével vizsgálja meg. Ennek a vizsgálati módszernek különösen nagy hagyományai vannak, hiszen 15-20 évvel ezelőtt, vagy ennél is régebben, amikor még nem álltak rendelkezésünkre mindenféle csodamasinák, csak ezen az úton lehetett minél pontosabb diagnózishoz jutni. Történelmi tény az is, hogy ebben a tekintetben a magyar állatorvosi oktatás világszínvonalú volt, az egyetemes állatorvoslás számos olyan magyar nagyságot tart számon, akik valamilyen általuk kifejlesztett vizsgáló eljárással gazdagították eme állatorvosi vizsgáló módszerek tárházát. A későbbiekben bemutatandó modernebb eljárások háttérbe szorították ugyan ezeket az eljárásokat, de a jó diagnoszta számára egy alapos fizikális betegvizsgálat még mindig nagyon sok információval tud szolgálni!
A fizikális vizsgálat során az állatorvos minden észlelést igyekszik hasonlítani ahhoz az ideális állapothoz, ami az adott állatfaj vagy fajta egészséges egyedeire jellemző. Emiatt nagyon fontos, hogy jól ismerje az egészséges viszonyokat, a különböző szervek "normális" állapotát. Páros szervek esetében jó támpontot ad a szervnek a másik oldalihoz való hasonlítása is. A szakember számára egy "ránézés", vagy egy "gyors tapintás" is fontos vizsgálati eljárást jelent, hiszen már így is számos olyan elváltozást vehet észre, ami a laikus számára egyáltalán nem nyilvánvaló.

Műszeres vizsgálatok
A műszeres vizsgálatok körébe tartozik minden olyan beavatkozás vagy vizsgáló módszer, amikor az állatorvos általában valamilyen technikai eszköz segítségével igyekszik képet kapni a szervek állapotáról. A rohamos technikai fejlődés az utóbbi években számos új, korábban nem használt vizsgáló módszer bevezetését tette lehetővé az állatorvoslásban is, így általánosságban elmondható, hogy elméletileg ma már minden olyan vizsgálat elvégezhető az állatokon is, amelyeket az emberek a humán egészségügyből ismernek. Ezeknek a módszereknek a használatát azonban ma még sok esetben nehezíti az a tény, hogy egyes berendezések ára nagyon magas, így egyes módszerek csak a jobban felszerelt állatorvosi szakrendelőkben vagy állatkórházakban érhetők el. Részben ennek következtében egyik-másik vizsgálat költségei is magasak.

Röntgen
Az egyik legrégebben ismert és használt műszeres eljárás az állatorvoslásban is, így a legkisebb rendelők kivételével a legtöbb rendelőben van röntgenberendezés. A röntgenvizsgálat során a röntgensugarakat a vizsgált testrészre irányítják, és azt vizsgálják, hogy a sugárzás hogyan hatol át a szöveteken. Leggyakrabban ún. felvételt készítenek a vizsgált testrészről, de lehetséges az átvilágításos eljárás is (a magasabb sugárterhelés miatt az utóbbi évtizedben már nem nagyon veszik igénybe). Röntgennel számos szerv vizsgálható, bár főleg a csontok és a jó sugárelnyelő képletek vizsgálatára (pl. különféle kövek) használható jó eredménnyel. Hátránya, hogy statikus képet rögzít, a szervek működéséről kevés felvilágosítást ad. Amennyiben az ún. "natív módszer" nem mutat elváltozást, jó sugárelnyelő képességű kontrasztanyagok használatával lehetséges az elváltozások pontosabb kimutatása.

Ultrahang vizsgálatok
Az állatok vizsgálatára Magyarországon a 80-as évek vége óta használt eljárás. Az első időben a humán berendezéseket használták, de a fejlődés ezen a téren is rohamléptékű volt, így ma már a legtöbb helyen kifejezetten állatok vizsgálatára kifejlesztett és gyártott berendezéseket találunk. Az ultrahangos eljárás lényege, hogy az emberi fül számára nem hallható hullámhosszúságú hangrezgéseket bocsátanak a vizsgálandó testrészre, ahonnan azok különböző mértékben verődnek vissza. A visszaverődött hangokat rögzítik és annak alapján egy kép rajzolható meg, amelyen a szakember számára számos információ látható. A módszer nagy előnye, hogy a szerveket működésük közben, mozgásukban lehet vizsgálni. Főleg az üreges szervek (szív, vesék, húgyhólyag) és a tömött szerkezetű szervek (pl. a máj) vizsgálatában ad nagyon jó és megbízható eredményeket. Nagy előnye, hogy semmiféle fájdalommal nem jár, a páciensnek mindössze nyugton kell maradnia néhány percre (ebben sok esetben a gazdi is segédkezni tud).

EKG (Elektrokardiográfia)
Szintén elég régen ismeretes és használt vizsgáló módszer, amellyel a szív működését lehet megítélni. Az ultrahangos vizsgálat elterjedésével jelentősége sokat csökkent, de egyes szívbetegségek megállapításában azért még ma is nagyon fontos szerepet játszik. A vizsgálat során a beteg különböző végtagjairól elektromos hullámokat vezetünk el, amelyekről a berendezés egy ún. EKG-görbét rajzol. A görbe lefutása, a különböző hullámok időtartama és magassága alapján lehetséges a szív munkájának értékelése. Az EKG vizsgálat sem jár különösebb fájdalommal, azonban ehhez is szükséges a beteg néhány perces nyugalma. A mai, korszerű EKG berendezések már számítógépes kapcsolattal illetve kiértékeléssel dolgoznak, ami jelentősen javítja az esetleges elváltozások felismerését. A számítógépes technológia fejlődése maholnap azt is lehetővé teszi, hogy a rögzített EKG-görbét az interneten át azonnal elküldjék akár a világ túlsó végén levő szakértőnek, aki a kiértékelést szinte azonnal vissza tudja küldeni a vizsgálat helyszínére.

Endoszkópos vizsgálatok
Az endoszkópos vizsgálatok során a csőszerű szerveket (légcső, nyelőcső, gyomor, belek) lehet úgy megvizsgálni, hogy azokba belülről tekinthetünk bele. A megfelelően elaltatott beteg testnyílásaiba bevezetett műszerben két optikai vezeték van: az egyiken fényt vezetnek be, míg a másikon látható a megvilágított terület. A korszerű endoszkópok által rögzített képek nagy monitorokon nézhetők és értékelhetők és természetesen videóra rögzíthetők. Egyes műszerekkel lehetséges mintát is venni a vizsgált területről további vizsgálatokra. Az elmúlt évek technikai fejlődésének köszönhetően ma már ezek a berendezések is nagyon sokat tudnak és jól használhatók.

EEG
Az agy elektromos tevékenységének vizsgálatára alkalmas módszer. Főleg a kóros agyi tevékenység és az ezzel összefüggő idegrendszeri betegségek (legtöbbször az epilepszia) diagnosztikája során szokták javasolni az elvégzését. Nem túlságosan elterjedt módszer, leginkább az alkalmas berendezések és a hozzáértő szakemberek kis száma miatt csak néhány speciális állatorvosi rendelőben végzik.

Szcintigráfia
Elsősorban a daganatos betegségek vizsgálatában használatos eljárás, amely a 90-es évek vége felé került fel az állatorvosi vizsgáló módszerek listájára. Jelenleg csak egyetlen helyen végeznek ilyen vizsgálatokat az országban, igaz, hogy egyre növekvő számban. A vizsgált szerv működéséhez kapcsolódó anyag (vagy anyagok) sugárizotóppal megjelölt változatát juttatják a vizsgált szervezetbe, majd a vizsgált szerv sugárzásának intenzitását mérik. A mérés eredményéről egy kép (ábra) és készíthető, ami jól segíti a lelet dokumentálását.

Biopszia
Olyan eljárás, amelynek során az elváltozott szervekből, vagy szervrészekből egy aprócska mintát távolítanak el abból a célból, hogy azt különböző eljárásokkal (legtöbbször szövettanai vizsgálattal) megvizsgálják. Legtöbbször daganatos elváltozások esetén alkalmazzák annak eldöntésére, hogy a folyamat jó, vagy rosszindulatú-e. A biopsziás mintavétel során szükséges lehet az állat nyugtatása, esetleg altatása.

Laboratóriumi vizsgálatok
Az egyik leggyakrabban használatos kiegészítő vizsgálati eljárás a laboratóriumi vizsgálatok köre. Ma már az állatorvosok számos helyen (főleg a fővárosban) speciális laboratóriumokban tudják megvizsgáltatni a levett mintákat a legkülönfélébb vizsgálati paraméterekre, de vannak olyan rendelők, állatkórházak is, amelyek saját maguk végzik el a vizsgálatokat, vagy azok egyszerűbb részét. Vizsgálati paraméteren a kimutatható és megvizsgálni kívánt anyag(ok) körét értjük. Miután az állatgyógyászatban minden vizsgálatot a tulajdonosnak kell kifizetnie, nagyon nem mindegy, hogy az állatorvos milyen vizsgálatokat kér a laboratóriumtól, amikor egy diagnózis felállításához vagy pontosításához laboratóriumi vizsgálatokat végez, vagy végeztet.

Vérkép
A vérkép vizsgálatánál a vér különféle sejtes alkotóelemeinek számát és egymáshoz való arányát vizsgálják, valamint azt, hogy a sejtek nem tartalmaznak-e idegen anyagokat, képleteket. Ide tartozik például a vörösvérsejt szám, a fehérvérsejt szám meghatározása, vagy a minőségi vérkép vizsgálata, amikor a különféle sejttípusok egymáshoz viszonyított arányait határozzák meg.

Biokémiai vizsgálatok
A vér folyékony részében számtalan anyag, vegyület található, amelyek mennyiségének meghatározásából következtetni lehet egyes szervek vagy a szervezet egészének működésre. A legtöbb ide tartozó vizsgálat során kémiai elemek, vagy származékaik vérbeli mennyiségét mérik meg, vagy úgynevezett enzimeknek a vérbeli aktivitását határozzák meg. Ez utóbbival számos szerv működéséről nyerhetők információk, mert egyes enzimek vérbeli aktivitásának növekedése jellegzetesen kapcsolódhat valamely szerv sejtjeinek működészavarához vagy a sejtek széteséséhez.

Véralvadási vizsgálatok
Különösen egyes műtétek előtt van jelentőségük vagy egyes, a vér alvadási zavarait okozó betegségek pontos felismerését segíthetik. Az ide tartozó eljárásokkal nem csak a teljes vér alvadását lehet ellenőrizni, hanem a véralvadásban szerepet játszó tényezők (véralvadási faktorok) mennyiségét vagy aktivitását is mérni lehet.

Terheléses vizsgálatok
Bizonyos szervek működést úgy lehet jól vizsgálni, ha számukra valamilyen feladatot adunk és megnézzük, hogy azt mennyi idő alatt és milyen minőségben végzi el a vizsgált szerv. Ebből jól lehet következtetni arra, hogy a funkciója vajon milyen mértékben károsodott. A konkrét kivitelezés legtöbbször úgy történik, hogy egy alapérték meghatározása után bejuttatják a szervezetbe a "munkaanyagot", majd bizonyos időközökkel újra és újra megismétlik a meghatározásokat. Az értékek változásából (csökkenés vagy növekedés) lehet következtetni a szerv működésére. Ezeket az eljárásokat hívják terheléses vizsgálatoknak.

Hormonok vizsgálata
A technikai lehetőségek bővülésével egyre több hormon vizsgálható az állatokban is. Mennyiségüket legtöbbször a vérből határozzák meg. A hormonvizsgálatok jelentősége fokozatosan nő, mert egyrészt egyre több kórképről, betegségről derül ki, hogy a hátterében valamely hormontermelő szerv működésének zavara áll, másrészt ma már ezeknek a betegségeknek a gyógyszeres kezelési lehetőségei is adottak (ahhoz azonban ismerni kell a meglévő helyzetet).

A vizelet vizsgálata
Egyes szakemberek szerint az egyik legfontosabb vizsgálati eljárás, amit sajnos jóval ritkábban végeznek el az állatorvosok, mint az szükséges lenne. A szakmájához jól értő állatorvos a vizelet számos elváltozásból tud megfelelő következtetéseket levonni. A vizeletvizsgálat során egyrészt megnézik, hogy azokból az anyagokból, amelyek egészséges állapotban is jelen vannak a vizeletben, mennyi van, másrészt az oda nem való alkotórészeket is igyekeznek kiszűrni. A vizelet centrifugálása után mikroszkóppal megvizsgálják a vizeletüledéket is, amiből szintén sok mindenre lehet következtetni.

Bakteriológiai vizsgálatok
Számos kórkép esetében a kórokozó pontos meghatározása sokat segíthet a diagnózis felállításában vagy pontosításában. Baktériumok okozta elváltozások esetében gyakori eljárás a bakteriológiai mintavétel. A mintavétel után megfelelő táptalajokon megpróbálják kitenyészteni a jelen lévő baktériumokat. Amennyiben ez sikeres volt, a szakemberek meg tudják mondani a kitenyészett baktériumok főbb jellemzőit. Az ún. rezisztencia vizsgálattal meg lehet határozni azt is, hogy a számtalan rendelkezésre álló antibiotikum közül melyiktől várható eredményes hatás a gyógykezelés során.

Parazitológiai vizsgálatok
Állataink egészségét számtalan parazita veszélyezteti, amelyek sok esetben úgy élnek a gazdaszervezetben, hogy semmi nem utal a jelenlétükre. Kimutatásuk leggyakoribb módszere a bélsárból végzett parazitológiai vizsgálat, melynek során megfelelő eljárásokkal valamelyik fejlődési stádium (pete, lárva) után kutatnak a szakemberek. Egyes paraziták kimutatása a vérből vagy más testváladékokból történik.

Kontroll vizsgálatok
Egy vizsgálat nem vizsgálat, tartja egy orvosi mondás! Amikor az előzőekben ismertetett vizsgáló módszerek valamelyikével megvizsgálunk egy beteget, mindig az adott időpontra jellemző állapotot tudjuk megismerni. Sok esetben a kapott leletekről nem is lehet megmondani, hogy a kapott kép, a megmért érték vajon milyen stádiumot tükröz, a beteg állapota javulóban van, vagy esetleg éppen romlik. Ezt csak akkor tudjuk meg, ha bizonyos időközökkel újra megismételjük az elvégzett vizsgálatot és a kapott eredményeket összevetjük a korábbi adatokkal. Ha a leletek kedvezően alakulnak, az a betegség javulását jelenti, ha pedig ellenkező változást észlelünk, az a rosszabbodás jele lehet.


 

I) Gyógykezelési módszerek

 

 

A humán gyógyászathoz hasonlóan egy-egy betegség gyógyítása során ma már az állatorvosok is különféle eljárásokat és módszereket vesznek igénybe. Annak eldöntése, hogy egy adott kórkép esetében melyik eljárás lesz a legcélravezetőbb, elsősorban az állatorvos feladata illetve felelőssége. Sok olyan helyzet van azonban, amikor a felvázolt különféle lehetőségek közül az állattulajdonosnak kell eldöntenie, hogy melyiket választja. Ez különösen azoknál a betegségeknél lehet nehéz döntés, amikor többféle lehetőség is kínálkozik, és előre nem lehet megmondani, melyik lesz az eredményesebb út. Nem mellékes szempont az sem, hogy melyik módszert tudjuk anyagilag is finanszírozni.


Konzervatív kezelés
Amikor a betegséget elsősorban különféle gyógyszerek beadásával próbáljuk meggyógyítani akkor ún. konzervatív kezelést végzünk. Ennek többféle formája van. Oktani kezelésről beszélünk akkor, amikor a gyógyszerrel a betegség kiváltó okát tudjuk, vagy akarjuk megszüntetni. Ha csak lehetséges, ezt az utat választjuk, de sok esetben a medicinákkal csak a kialakult tüneteket tudjuk ellensúlyozni, vagy mérsékelni. Ilyenkor ún. tüneti kezelést folytatunk. Vannak olyan kórképek, betegségek, amelyeknél a gyógyítás során csak a konzervatív kezelés jöhet szóba, mert más eljárás(ok) nem ismert(ek) a probléma megoldására. Más esetekben lehet így is, lehet úgy is, és választanunk kell. Ebben a választásban természetesen segítenek az állatorvosok.

Műtétek
Nagyon sok betegség esetén, és a sérülések legtöbbjénél a kiváltó ok felszámolása, vagy a kialakult következmény megszüntetése, az állat életfolyamatainak biztosítása csak sebészi eljárásokkal, műtéttel oldható meg. A műtét egy ún. invazív eljárás, melynek a beteg állat csak megfelelő előkészítés után vethető alá, és amely sok szempontból kockázatokat jelent. Manapság már a legkisebb házi kedvencek esetében is elvégezhetők különféle műtétek, tehát nem csak a kutyák, vagy a macskák esetében beszélhetünk róla. A technikai fejlődés következményeként nagyon sok probléma sebészi megoldására igen kifinomult eljárások állnak rendelkezésre, amit egyes szakrendelőkben, állatkórházakban gyakorlott specialisták végeznek el. A műtétek során különleges sebészi eszközöket (pl. lézer) is használnak az állatorvosok.


A műtéti kockázatról
Az állatokon elvégzendő műtétekhez (időnként a betegvizsgálathoz is) szükségessé válhat, illetve legtöbbször nélkülözhetetlen azok gyógyszeres vagy gépi altatása, bódítása. Ennek a beavatkozásnak a ma használt gyógyszerek és módszerek esetében egészséges állatokon csak nagyon ritkán vannak nem várt ?mellékhatásai?, azonban tudni kell, hogy időnként előfordulnak (előfordulhatnak) úgynevezett altatási balesetek, amikor az adott állat nem úgy reagál a beadott gyógyszerekre, ahogy az általában várható. Ilyenkor fordul elő az a sajnálatos helyzet, hogy a beteg még a műtét előtt, vagy az alatt elhullik, esetleg a műtét után nem ébred fel (szerencsésebb esetekben csak elhúzódik az ébredése). Ezt nevezzük az altatással járó kockázati tényezőnek, amit az állattulajdonosnak is vállalnia kell, amikor beleegyezik az altatással vagy bódítással járó beavatkozásba! Ez a kockázati tényező idősebb, rossz kondícióban levő, vagy az erősen elhízott egyedekben jóval nagyobb a szokásosnál. Szintén nagyobb kockázattal kell számolni a szív-, máj- és vesebetegségben szenvedő állatok esetében. Emiatt azoknál a műtéteknél, amikor lehetőség van a beavatkozást megelőzően az állat belgyógyászati kivizsgálására, szükséges lehet a legfontosabb szervi funkciók ellenőrzése, ami által a műtéti kockázat mértéke jelentősen csökkenthető. Amikor erre nincs mód vagy idő (pl. azonnali életveszély elhárító műtétek esetében), akkor vagy a beavatkozást kell elhalasztani (ennek minden következményével), vagy vállalni kell az altatással járó megnövekedett kockázatot. Javasoljuk, hogy amennyiben állatát altatni szükséges, a beavatkozás előtt mindenképpen kérjen az állatorvostól részletes felvilágosítást!

Sugárterápiás eljárások
Ma még csak ritkán, inkább csak kísérletesen használt eljárások, amelyek inkább egyes kórképek (különösen egyes daganatos betegségek) kiegészítő kezelésében játszanak szerepet. Szólni kell azonban róla, mert ma már Magyarországon is megvannak a sugárterápia alkalmazásának a lehetőségei, illetve ha kis számban is, de folynak ilyen gyógykezelések is. Külföldön már elterjedtebb a használatuk, de pár év múlva hazánkban is növekedhet a jelentőségük.

Fizio- és fizikoterápia
Ugyanez mondható el erről is, mint az előző módszerről. Egyes betegségeknél, különösen a mozgásszervi kórképek esetében, vagy műtéti utókezelés során előfordulhat, hogy szóba kerül, mint lehetőség. A fizikoterápia során fizikai jelenségek (pl. hő, elektromosság, mágnesesség, stb.) kedvező hatásait igyekszenek hasznosítani. Jó tudni, hogy ma már Magyarországon is van olyan szakrendelő, ahol ha csak kísérletes jelleggel is, de már alkalmazzák ezeket az eljárásokat.


Homeopátia
Hazánkban a 90-es évek eleje óta ismert vizsgáló és gyógyító módszer a homeopátia. Ma már számos homeopata állatorvos dolgozik hazánkban is, akik közül jó néhányan a hagyományos állatorvoslás jó kiegészítőjeként alkalmazzák ezt a módszert (is). A homeopátia alapfelfogása azon alapul, hogy a hasonlót a hasonlóval akarja gyógyítani, de a homeopátia nem egyenlő azzal, hogy homeopátiás gyógyszereket adunk a betegeknek! A homeopátia egy tudományos módszer, de egyben egy szemléletmód is, amelynek nagyon szigorú szabályai vannak, amelyeket az eredményes műveléséhez minden körülmények között be kell tartani! Az is nagyon fontos, hogy a homeopátiával foglalkozó orvosnak nem csak a homeopátiát, hanem a hagyományosnak nevezett orvoslási módszereket is nagyon kell ismernie, és tisztában kell lennie a módszer korlátaival is. Jó tudni azt is, hogy ma még nagyon sok állatorvos kétkedéssel fogadja, ha az állattulajdonos homeopátiás kezeléssel kívánja gyógyíttatni állatát, és legtöbbször nem vállalkoznak a "párhuzamos" kezelésre.


Ambuláns ellátás
A beteg kezelésének, ellátásának az a módja, amikor az ápolását, gondozását alapvetően otthon oldjuk meg, de a betegség lefolyása alatt (akár többször is) felkeressük vele az állatorvost. Ezt a folyamatot az emberi járóbeteg rendeléshez lehet hasonlítani. Egy-egy vizit alkalmával ismételten megvizsgálják, ellenőrzik a tünetek alakulását, előjegyzik az esetleg szükségessé váló diagnosztikai, vagy műszeres vizsgálatokat. Ez utóbbiakra szintén nekünk kell elvinni a beteget a rendelőbe vagy a szakrendelésekre.


Állatkórházi kezelés
Bizonyos betegségek, vagy állapotok esetén indokolttá válhat, hogy a beteg állatot inkább az állatkórházban hagyjuk. Erre elsősorban akkor lehet szükség, ha folyamatos, netán intenzív kezelést és ellátást igényel, vagy ha otthon nem tudjuk megoldani a gyógyszerek beadását és az elvégzendő ápolási feladatokat. Sok állattulajdonos ódzkodik a kezelésnek ettől a módjától, pedig sok esetben sokkal eredményesebb gyógyulás érhető el, mint az ambuláns ellátással. Az állatkórházi kezelés nagy előnye, hogy a betegség ideje alatt (akár hirtelen) szükségessé váló vizsgálatokat, beavatkozásokat helyben és azonnal el tudják végezni, valamint a legyengült állatot nem kell az ide-oda történő szállítással terhelni. Amennyiben az állat kezelőorvosa szükségesnek látja a kórházi kezelést, javasoljuk, hogy hallgassanak a véleményére!


 

J) Állatgyógyszerek használata
15-20 évvel ezelőtt, különösen a kisállatpraxisban a betegek kezeléséhez legtöbbször a humán gyógyszereket használták az állatorvosok. Kifejezetten állatok számára készült gyógyszerek csak kis számban, és elsősorban a haszonállatok kezelésére álltak rendelkezésre. Az elmúlt évtizedben azonban hatalmasat fejlődött a gyógyszeriparnak az állatok számára gyógyszert fejlesztő és gyártó ágazata, amelynek eredményeképpen számtalan kitűnő állatgyógyszer került piacra. Ma már ott tartunk, hogy az állatorvosok szinte alig használnak emberi gyógyszereket, leginkább csak akkor, ha nincs hasonló hatású állatgyógyszer. Az állatgyógyszerek legtöbbje eleve úgy készül, hogy figyelembe veszik az állatok számára történő adagolás speciális vonatkozásait. Ezek közül a legfontosabb az, hogy egy-egy gyógyszer a testméretek függvényében többféle hatóanyag tartalommal kerül forgalomba, így egy kisebb testű beteg számára nem kell kisebb darabokra törni őket, míg a nagyobbaknak nem kell egyszerre 3-4 darabot beadni. Ugyanez a helyzet az "ízesítéssel" is. A kellemetlen íz hatásokat igyekeznek kiküszöbölni, illetve ellensúlyozni. Azt sem árt tudni, hogy sok új vegyület esetében sokkal előbb kerül forgalomba az állatok kezelésére szánt változat, mint az emberi alkalmazásra szánt gyógyszer, így sok betegség kezelésében egy-egy új, modernebb készítményt hamarabb használhatunk az ő gyógyításukban. Miután a hazai piacon szinte minden jelentősebb állatgyógyszer gyártó cég jelen van, nagyon sok gyógyszerfajta esetén hatalmas választék áll az állatorvosok és az állattulajdonosok rendelkezésére. Sokszor még a szakembereknek is nehéz eligazodniuk a kínálatban. Miután minden készítményt lehetetlen, és indokolatlan is minden rendelőben használni, a legtöbb állatorvos kiválasztja magának azokat, amelyekkel a munkáját a legeredményesebben végezheti. Jó ha tudjuk azt is, hogy a legtöbb állatorvosnak meg vannak a kedvenc készítményei, amelyeket az átlagosnál is szívesebben használ vagy rendel. Az állatgyógyszerek legtöbbje csak közvetlenül az állatorvosoktól vagy állatorvosi receptre az állatgyógyszertárakban szerezhető be. Tudni kell azt is, hogy az állatgyógyszerek nem olcsóak, nem részesülnek semmiféle ártámogatásban, emellett áruk folyamatosan emelkedik, így egy-egy nagyobb testű állat kezelése bizony jó pár ezer forintba kerülhet még akkor is, ha csak pár napig kell gyógyszerelni őket.